Ma Budapesten nagyon egyszerű átjutni a Budai oldalról a Pesti oldalra.
Danas je u Budimpešti veoma jednostavno preći sa Budimske strane na Peštansku stranu.
Csak felszállunk egy buszra, vagy átsétálunk a Lánchídon.
Samo se ukrcamo na autobus ili prošetamo preko Lančanog mosta.
De kétszáz évvel ezelőtt ez egyáltalán nem volt ilyen egyszerű, főleg télen.
Ali pre dvesta godina to uopšte nije bilo tako jednostavno, posebno zimi.
Egy szomorú decemberi napon, 1820-ban hír érkezett Bécsből.
U decembru 1820. godine iz Beča je stigla tužna vest.
Meghalt gróf Széchenyi Ferenc, Széchenyi István édesapja.
Preminuo je grof Sečenji Ferenc, otac Ištvana Sečenjija.
István ekkor Pesten tartózkodott, és azonnal Bécsbe akart utazni a temetésre.
Ištvan je tada boravio u Pešti i odmah je želeo da otputuje u Beč na sahranu.
De volt egy nagy akadály: a Duna.
Ali postojao je veliki problem: Dunav.
Abban az időben még nem volt állandó híd a folyón.
U to vreme još nije postojao stalni most preko reke.
Nyáron kisebb hajókkal lehetett átkelni, de télen a Dunát hatalmas jégtáblák borították.
Leti se moglo preći manjim čamcima, ali zimi su Dunav prekrivale ogromne ledene ploče.
A hajók nem tudtak közlekedni, a jég pedig nem volt elég erős ahhoz, hogy az emberek biztonságosan átkeljenek rajta.
Čamci nisu mogli da plove, a led nije bio dovoljno čvrst da bi ljudi mogli bezbedno da pređu preko njega.
Széchenyi egy egész hétig Pesten maradt.
Sečenji je ostao zarobljen u Pešti čitavu nedelju.
Nagyon szomorú és dühös volt, mert nem tudott elbúcsúzni az édesapjától.
Bio je veoma tužan i ljut, jer nije mogao da se oprosti od svog oca.
Ebben a nehéz pillanatban Széchenyi elhatározta: hidat kell építeni Buda és Pest között!
U tom teškom trenutku Sečenji je odlučio: mora da se izgradi most između Budima i Pešte!
Azt mondta, hogy akár egy egész évi jövedelmét is felajánlja a híd megépítésére.
Rekao je da je spreman da pokloni čak i svoj jednogodišnji prihod za izgradnju mosta.
De hogyan lehet egy ilyen hatalmas hidat megépíteni?
Ali kako izgraditi tako veliki most?
Abban az időben Magyarországon senki sem tudta pontosan a választ.
U to vreme u Mađarskoj niko nije znao tačan odgovor.
Ezért Széchenyi Angliába utazott.
Zato je Sečenji otputovao u Englesku.
Londonban megismerte a legmodernebb hidakat és az új építési technológiákat.
U Londonu je upoznao najmodernije mostove i nove građevinske tehnologije.
Ott találkozott egy tehetséges angol mérnökkel, William Tierney Clarkkal.
Tamo je sreo talentovanog engleskog inženjera Vilijama Tirnija Klarka.
Az angol mérnökök tudása és a londoni tapasztalatok nagyon fontos szerepet játszottak.
Znanje engleskih inženjera i iskustva iz Londona imali su veoma važnu ulogu.
Széchenyi meggyőzte Clarkot, hogy tervezzen egy különleges hidat a Dunára.
Sečenji je ubedio Klarka da projektuje poseban most preko Dunava.
A történet folytatását mindannyian ismerjük.
Nastavak priče svi poznajemo.
Évekkel később megépült a híres Lánchíd, amely ma is a főváros egyik legszebb jelképe.
Godinama kasnije izgrađen je čuveni Lančani most, koji je i danas jedan od najlepših simbola glavnog grada.
Egy fiú fájdalmából és egy angliai utazásból született meg az a híd, amely ma is összeköti az embereket.
Iz jedne lične tragedije i jednog putovanja u Englesku nastao je most koji i danas povezuje ljude.
Magyarul / Mađarski
Srpski